.foodies.

A friend of ours recently declared us to be foodies, as we are people who appreciate and like to enjoy special and well-prepared food. We have both been known to ooh and aah over a slice of scrumptuous dessert, a piece of excellent cheese, or some other delicacy. When in Budapest (a rare occasion), we will go out of our way to eat at Szeráj, an authentic Turkish self-service eatery serving wonderful hummus, chicken-eggplant salad, baklava and other yummies. Our other favorite is Taverna Dionysos, a Greek restaurant by the Danube, also in Budapest. Of course I could go on and on, about my addiction of hunting for new recipes (and testing them), or Arpi's specific taste in just about anything.

However, the reason for this post is that a few days ago we were very happy to discover that the tiniest person in our family DID in fact inherit some foody genes. We gave Nina her first try of apple-flavored rice-cereal a few days ago, and she had a blast! Here's a picture to prove it:

6 comments:

the mccalls said...

A Máté is nagyjából így nézett ki az első próbálkozás után. Mondanom sem kell persze, hogy mostanra már ő akarja fogni a kanalat, aminek az esetek 100%-ában nincs jó vége...

andi said...

Totál ez van nálunk is, egyébként. Sőt, a Nina általában megmarkolja a kanalat, mintha az élete függne tőle, és fénysebességgel bezsúvasztja (van ilyen magyar szó?)a szájába.
Reménykedünk, hogy pár év múlva már civilizáltabban is tud majd táplálkozni...:)

Ági said...

Sophie-nak van egy olyan szokása is, hogy ha nem adom oda neki a kanalat, akkor mindkét kezének 3-3 ujját tömi a szájába a kaja mellé, amivel azután megdörgöli a szemét, vagy megigazitja a ruháját. Soha ennyiszer nem kellett még átöltöztetnem.

the mccalls said...

nálunk is háromszorosára nőtt a szennyes ruha mennyiség az igazi falatozás óta. és a kezemet a számba dugom trükköt a Máté is ismeri. eddig azt hittem hogy azért ilyen nagy kuplerájt maga körül mert fiú, de akkor lehet hogy más áll a háttérben...

m+m said...

Nálunk Benjámin a hajába szokott beletúrni kajás kézzel! (El tudjátok képzelni az eredményt! :) De ne adjátok fel, a 4 éves Olivérünk már egész kulturáltan étkezik! Ja és Andi, ezek a képek Nináról (ahogy te szoktad mondani) egyszerűen döglesztőek! :)) Melinda

Gabi said...

Csatlakozom Melindához...ugyanis azt akartam mondani, hogy csak várjatok amikor majd elkezd tényleg egyedül enni :-)))) Nagy móka lesz. Garth mindig megdöbben, hogy mekkora nagytakaritást kell végezni egy-egy étkezés után...valamelyik nap még azt is mondta - persze viccelt -, hogyha lehet ne adjak rizst Noah-nak...ugyanis mindenhoz apró risz darabkák landoltak :-)))

Na de azért, én rettentően élvezem, hogy már magától eszeget...:-)))